Niki Lauda

Andreas Nikolaus „Niki” Lauda (Bécs, 1949. február 22. – ) osztrák vállalkozó, volt Forma 1-versenyző és háromszoros világbajnok (1975, 1977, 1984).

Niki Lauda

Állampolgárság	osztrák
Formula–1-es pályafutása
Aktív évei	1971-1979, 1982 – 1985
Csapata(i)	March, BRM, Ferrari, Brabham, McLaren,
Nagydíjak száma	172
Világbajnoki címek	3
Győzelmek	25
Dobogós helyezések	54
Első rajtkockák	24
Leggyorsabb körök	24
Első Nagydíj	1971 Osztrák Nagydíj
Első győzelem	1974 Spanyol Nagydíj
Utolsó győzelem	1985 Holland Nagydíj
Utolsó Nagydíj	1985 Ausztrál Nagydíj

Niki Lauda 1971-1972 között a March Forma 1-es csapat pilótája, 1973-ban a B.R.M. autóit vezette. 1974-1977 között a Ferrari pilótája. 1975-ben világbajnok, 1976-ban a Nürburgringen súlyos égési sérüléseket szenvedett egy balesetben. A világbajnoki címet az utolsó, esős futamon elvesztette James Hunttal szemben. 1977-ben visszaszerezte világbajnoki címét, de összeveszett Enzo Ferrarival, és év közben elhagyta a csapatot. 1978-1979 között a Bernie Ecclestone által irányított Brabham csapat versenyzője volt. Év végén visszavonult, légitársaságát, a Lauda Airt irányította.

1982-ben visszatért a forma 1-be, és visszatérése utáni harmadik versenyét rögtön meg is nyerte. 1982-1985 között a McLaren autóit vezette, 1984-ben harmadszor is világbajnok lett.

A repülés mellett a forma 1-ben tovább dolgozott. Tanácsadó volt a Ferrarinál és a Jaguar istállónál. Jelenleg a német RTL televízió szakkommentátora.

1976. augusztus elseje fekete nap a Forma-1 naptárában. A Német Nagydíjnak otthont adó Nürburgring akkor még nem a ma ismert vonalvezetésű pálya, hanem a leghosszabb és talán legveszélyesebb ring volt a versenysorozat helyszínei közül. A 22 kilométeres pályát Jackie Stewart Zöld Pokolnak hívta annak ellenére, hogy háromszor is nyert itt. Niki Lauda címvédőként állt a rajtrácson és első nürburgringi győzelmére készült. Nem is sejtette, hogy élete két kör elteltével gyökeresen megváltozik.

Lauda az elrontott rajt után Hunt-tal együtt hátrébb szorult, a vezetést Reggazoni vette át. A vizes aszfalton többen megpördültek és a mezőny nagy része kiállt kereket cserélni. A teljesen összekavarodott mezőny azonban nem sokáig körözhetett. Lauda a Bergwerknél elvesztette uralmát Ferrarija fölött, a kocsi hatalmas sebességgel csapódott a pályát szegélyező korlátnak, ami visszalökte azt az aszfaltcsíkra. A versenyben Lauda mögött hajtó Brett Lunger már nem tudta kikerülni a sérült versenyautót, összeütköztek, Lauda Ferrarija kigyulladt.

A 27 éves Lauda tehetetlenül ült a lángoló autóban, életét pilótatársai bátorságának köszönheti, akik másodpercekkel az autó felrobbanása előtt tudták kiszabadítani a roncsból. Lunger, Guy Edwards, Arturo Merzario és Harald Ert voltak azok, akik 37 másodperc után ki tudták szabadítani Laudát a lángoló autóból. A fiatal osztrák versenyző súlyos égési sérüléseket szenvedett, a Mannheim-i kórházban az életéért küzdöttek. Égési sérülései és a belélegzett füst miatt állapota kritikus volt. Orvosai mindent megtettek érte, állapota csak négy nap múlva stabilizálódott, de sérülései örökre nyomot hagytak arcán. A balesetet egy kisfiú örökítette meg, a képeket szerte a világon leközölték. A Nürburgring felett eljárt az idő, az egyre gyorsuló versenyautóknak már nem volt biztonságos ez a pálya. A ring licenszét visszavonták, a Német Nagydíj Hockenheim-be költözött.

Szörnyű balesete után hat héttel Lauda akaraterejének és bátorságának bizonyságául már újra a Ferrariban ült, végigversenyezte az idényt. Lauda később személyesen köszönte meg a segítséget megmentőinek, akik közül Merzarionak - akivel nem volt túl jó viszonyban - adta monte-carlói pole pozíciójáért kapott aranyóráját. Az 1976-os évet Lauda a második helyen zárta, címvédéséhez egyetlen pont hiányzott.